Foglalkozására nézve ez a fajta is juhászkutya, de a Shetland szigetekre jellemző kicsi mérettel. A legismertebb a shetlandi póni, de van kisméretű juh is, és ezekhez a megfelelő méretű juhászkutya.
A sziget a 700-as évek végétől, vagy a 800-as évek elejétől viking uralom alatt állt. A vikingeknek megvoltak a saját spicctípusú kutyáik, akik a hosszú tengeri utazásokra elkísérték őket. Ezek az alapítókutyák lehettek az ősszülei a mai Shetland Sheepdognak, természetesen a szigetek meglévő kutyáival keveredve, akik a leírások szerint meghatározhatatlan külsejűek voltak. Sötétek voltak, sötét arcorri résszel. Abban az időben sok északi ember, közöttük sok norvég telepedett le a szigeten. A világos vörös színű kutyák az izlandi Yakkihund-tól származtak. Ezeknek és a régi viking spicceknek köszönhetjük a fajta tipikus hibáit is, amik még ma is visszaköszönnek, a tenyésztőknek nem kevés problémát okozva. Gyakori hibák: világos, kerek szemek, álló fülek, magasan tűzött, hátra csavarodott farok. A Shetland szigetek őslakói tehát minden kétséget kizáróan spicceket (Pomerániai Spicc kutya) tartottak.
Eredeti származása valószínűleg a skandináv pásztorkutyákból áll, ugyanabból a származásból, mint a Norvég Buhund vagy a Jégföldi kutya. Mivel a Shetland szigetek eredetileg Norvég, Dán, Svéd tulajdon volt, egészen addig, míg Margit Dán hercegnő, akinek ez a sziget volt a hozománya, hozzá nem ment Ill. Jakab skót királyhoz. Holland kutyák is keveredhettek a fajtához, mivel a halászok az 1400-as években gyakran felkeresték a szigeteket heringhalászat idején, és a saját típusú kísérőkutyáikat is magukkal vitték. Melyek aranyos kicsi, hosszúszőrű, spicctípusú kutyák voltak.
A Shetland szigetek 1707-tõl tartozik hivatalosan Nagy Britanniához. Mikor birkákat kezdtek importálni a szigetre, feltételezhető, hogy őket kisérték munka Colliek is (elődje a modern Rough Collienak, és a Border Collienak). A Sheltie legfontosabb jegyeit ezeknek köszönheti. A másik meghatározó fajta a King Charles Spániel. Ebben az időben jelent meg és lett gyakori a Sheltieben a Black and tan színváltozat és a vörös. A legrégebbi ismert fotók szerint nagyon könnyen felismerhető a spániel keresztezés az akkori kutyáknál. Széles agykoponyai rész, túl nehéz fülek és selymes szőrminőség, túl erős stop és ritka, spánielre jellemző szőrzet. Egyes leírások szerint még Border Colliet is bekereszteztek azokban az időkben, de a legtöbbet a hosszúszőrű Collienak köszönheti, a szépséget, az eleganciát, ami napjaink Sheltie-re olyan jellemző.
Valószínű, hogy abban az időben, amikor még nem vezettek pontos nyilvántartásokat, más fajták is gazdagították tulajdonságaikkal a Shetland szigeteki kutyafajtát. Az angol juhászkutyákat és Border Colliekat akkoriban még nem különítették el szigorúan a vadászkutyáktól.
Színeit több helyről kapta: a világos búzaszínt a Norvég Buhund ősétől, ehhez járulhatott a Yakkihund fehér mintázata és a Black and Tan színt a King Charles Spánieltől.
A Black and Tan minta mára már eltűnt a fajtából, esetleg olyan variációban jöhet elő hasonló szín, ha a kutya nagyon kevés fehér színt hordoz, de ezt is tricolornak hívják.
A merle szín eredete tisztázatlan, de lehet, hogy a Collietól örökölte. A fekete-fehér szín, mely ma is létezik, lehet, hogy az alapszíne volt.
A Sheltienek korábban több neve is volt, Toonie dog - a „toon” után, ami a Shetlandi birtok, farm neve; Peetrie dog - ami kiskutyát jelent; Shetlandi Collie.
A Sheltie korai történetére a feltevések és a teóriák a jellemzők. A Shetland szigetek a földrajzi adottságai miatt nagyon elzárt volt mindig. A hajósok kutyáin kívül más fajta nem igen kerülhetett be. Mivel a szegény parasztok és halászok kutyája volt, ok nem is nagyon törődtek igazán a származásukkal, õk csak egy kicsi, kevéssel is beérő juhász, házőrző és kísérő kutyát láttak benne. A Sheltie igazi szegény ember kutyája volt, a legtöbbjük írástudatlan volt, tehát inkább szóban és néha képekben, vagy ákom-bákomok-kal vezetett leírásokban őrizték kutyáik történetét. A fajtát nem tudatosan tenyésztették.
A 1800-as évek végétől a brit flotta gyakran gyakorlatozott a Shetland Szigetek körül. A tengerészek szabadidejükben gyakran kiszálltak a szigeteken. Meglátták ezeket a kicsi kutyákat és megtetszet nekik, és elkezdtek vásárolni belőlük, amit elajándékoztak a barátaiknak, vagy a rokonaiknak. A szegény Shetlandi parasztok szívesen árulták a kölyköket, hiszen örültek a váratlan pénzkereseti forrásnak, és elkezdték kiskutyáikat tudatosan is tenyészteni. A kölykök a Shetland szigetekről nagyon hamar népszerűek lettek Angliában. A tenyésztés egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a kölyök minél aranyosabb, bolyhosabb legyen. Ez mára maradéktalanul sikerült teljesíteni.
1908. november 23.-án, a Shetland szigetcsoport fővárosában, Lerwickben megalakult a Shetland Collie Club és lefektették az első tenyész könyvet. A skótok, akik ekkoriban alapították a maguk klubját, megtiltották a Shetlandiaknak a népszerű „Collie” név használatát. Ez a tilalom az új fajtára vonatkozott, amelyet ettől kezdve hívnak „Shetland Sheepdog”-nak vagy „Sheltie”-nek.
A Colliekkal történő keresztezés azonban, amelyet már a szigeteken is gyakran végeztek, súlyos problémákat eredményezett az ideális méret meghatározásánál.
Az első Sheltie Badenrock Rose 1909 márciusában regisztrálták, őt még Shetlandi Collie néven vezették be. Apja Barny, anyja Rags, és ő született 1907. November 20-án. 1909-ben 28 Sheltiet regisztráltak, de májustól szeptemberig szünetelt a név miatt, így októberben 12 kutyát regisztráltak egyszerre, de őket már Shetland Sheepdog néven.
1913-ban egy Zesta nevű, gold-sable szuka a Cruft’s Show sztárja lett.
1914-ben megalakult az English Shetland Sheepdog Club (ESSC), az Angol Kennel Klub még ugyanebben az évben önálló, fajtaként is elismerte a Sheltie-t.
A Sheltie 1900-as évekbeli históriája a két világháború miatt nehéz és nehezen követhető. Elég nagy volt a széthúzás a tenyésztők között, a munkanélküliség, a gazdasági válságok, nem kedveztek az embereknek sem, nemhogy a kutyatenyésztőknek. Minden klubnak saját fajtaleírása volt, és nem volt egységes standard sem, minden klub a saját egyéni elképzelése után tenyésztette a különböző típusait. Mielőtt végre 1965-ben egységesítették a standard-et. Egyesek a Collie típust részesítették előnyben, míg mások a származási országból jött elég heterogén állományt, amiben több belekevert fajta hibái jöttek elő. Végül egyezségre jutottak és a napjaink elfogadott típusa, az elegáns Collie benyomású kutya, némi eltéréssel.
Az első világháború nagyon nehéz volt a kutyatenyésztésben. Egy új, még alakulóban lévő fajta tenyésztése rendkívül nehéz volt. 1917. után feltehetőleg a háború miatt szinte teljesen eltűntek. Csak egy pár igazán elkötelezett és fanatikus tenyésztő követte a saját elképzeléseit és abból egy fokot sem engedett. Az 1918-as Stud Book-ban 46 Sheltie szerepelt, színeiben a következő eloszlással: 23 tricolor, 11 sable fehér nélkül, 8 Black and White, 3 Black and tan, és 1 Blue, tan and White. A még meglévő néhány tenyész példány és a Colliek segítségével a ’20-as évek elején újból életre kelt. Ettől kezdve találhatunk megbízható feljegyzéseket, leírásokat. Ezekben az években is használtak a tenyésztéshez, ismeretlen származású példányokat.
A XX. század korai időszakában nagy jelentőségű Black and White kan volt Lerwick Jarl, tőle származik az első US. CH. is.
A ’20-as évek vége felé Helensdale Laddie és Gewaine of Cameliard személyében bemutattak két Sheltie-t, amelyek minden tekintetben megfelelőnek bizonyultak.
A kézikönyvekben több mint hét férfiágat és 26 női ágat találhatunk (a 26.-ik női ág Európában bukkant fel). Két férfiágból (CHE, BB) és 11 női ágból még a mai napig is születnek kimagasló egyedek, a többi kihaltnak tekinthető. Az apai vonalat apától apáig tartják nyílván, ez végződhet fiúval is. Az anyai vonalat család-néven tartják számon, itt anyától, anyáig, de végződhet leánnyal is. Anglián kívül más országokban is elterjedt ez a nyilvántartás.

Wallace

Miss. Humpries (Mountfort kennel) eltökélte, hogy annyit fog javítani a fajtán amennyit csak lehetséges. Volt egy, a szigetekről származó Sheltie kanja, Wallace, aki az akkori legjobb Sheltiek egyike volt. Ekkor alakult meg a ma is Angliában uralkodó BB vonal, nevét Butcher Boyról kapta, aki 1906 táján születhetett, és Wallace-nak, volt az apja (Wallace anyja Jean). Wallace kölykei, akik a feltűnést keltették Glebe Challenger és Suzanne of Mountfort.

Wallace és Teena (kis testű, 18”, gold-sable Collie szuka) nászából született a háború alatt, War Baby of Mountfort. Ez a szuka az alapja a híres Teena vonalnak, és õ fektette le az alapjait a mai modern Sheltie tenyésztésnek. Õ az első regisztrált keresztezett kutya. CH. Woodvold a második angol champion is Collie mamától származik, az õ neve Gesta.
Miss. Humpries tehát lefektette az alapokat és a bemutatott kutyák alapján nagyon sok tenyésztő követte ezen az úton. Sajnos nem tudjuk, hány nem igazi, hamis Sheltie szerepel a régi törzskönyvekben. Mivel előfordulhatott az, hogy egyes „tenyésztők” esetleg kisebb Colliekat törzskönyveztetett le Sheltienek. Ez ma már nem követhető nyomon. De a legtöbb pozitívumot a Sheltie mégis a Collienak köszönheti: szebb nyak, hátvonal, szép szőrzet és elegáns mozgás. De sok rosszat is, mert az almokban nagyon nagy a méretvariáció, a szórás. Gyakori rendszerességgel felbukkannak az almokban nagy erős Collie típusú kutyák napjainkban is, nem kevés bosszúságot okozva a napjaink tenyésztőinek is. Nagyon hosszú folyamat lesz még a Sheltie egységes homogén kitenyésztése, hiszen fiatal fajta. Több évtized munkájára lesz szükség még, mire a méret és a fenotípus egységes lesz. Éppen ezért áldozatos munka a Sheltie tenyésztés és borzasztóan nehéz is.

A 20-as évek elején Mr. Cavid Aberdeen-nél született alom - Chestnut Rainbow - amire a CHE vonal vezethető vissza. Angliában ma már kevés CHE utód születik, ott ez a vérvonal a háború előtt élte virágkorát, főleg az amerikai tenyésztésre volt hatással. Chestnut Rainbow és társa Chestnut Sweet Lady (Rainbow anyjának a féltestvére) 1924. Február 20.-án született almukban 7 kölyök volt. 2 kan Chestnut Bud és Chestnut Lucky Boy az õ leszármazottaik majdnem minden modern US. Champion. A másik két kan Redbraes Rollo és Nut of Houghton Hill még napjainkban is él. A szukák szintén nagyon jelentősek még mindig.

Chesnut Rainbow

1925. február 17.-én született a fajta egyik legkiemelkedőbb tenyészkanja CH. Eltham Park Eureka. Az õ törzskönyvén, 4 generáción belül ötször szerepel Wallace neve, és anyai vonalon háromszor szerepel Teena, a kistestű Collie szuka, akit a fajta nemesítése érdekében következetesen Sheltiekkel pároztattak. Két angol fia CH. Max of Clerwood és Eltham Park Evolution maradandó hatást gyakorolt a fajtára.

1927-ben született CH. Uam Var of Houghton Hill tricolor kan - Chestnut Rainbow unokája -, jelentős hatást gyakorolt a tenyésztésre. Blue-merle lányától, Blue Blossom of Houghton Hill - az õ ükanyja volt az első blue-merle szuka - ered az egyik legsikeresebb szukanemzedék.

CH. Uam Var of Houghton Hill

1934-ben született CH. Riverhill Rufus gold-sable kan - Uam Var ükunokája - az első Riverhill champion. 1985-ben az ESSC Rufus fejéről készült fotót használta a fajtastandard illusztrálásához.
1938-ban született CH. Nicky of Abelour Gold-sable kan fehér fejfolttal. A kiállításokon és tenyészkanként is egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A legtöbb BB vérvonalbeli champion tőle származik.
A második világháború nagyon nagy veszteségeket okozott az állományban, és sok feljegyzés elégett.

CH Helensdale Ace

1949-ben született CH. Helensdale Ace aki CH. Helensdale Bhan a saját anyjával történt véletlen párosodásából született. Ace hat hónapos korában nyerte el az első CC-t, a bíró kijelentette: „Csillag született!”. Tenyészkanként is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, utódai között 10 champion van. Helensdale Laddie

Az 50-es években indult meg igazán a tenyésztés a Lassie filmek hatására, ami nem csak a Collie népszerűségét hozta meg, hanem a Sheltiét is. Sokan megtudták, hogy a Collienak van egy „kisöccse” is és ezzel a Sheltie elindult a világhódító útjára, nagyon hamar népszerű lett sok országban.
1951-ben született CH. Alasdair of Tintobank, Ace fia további 10 champion utódot számlál.

Lánya az 1954-ben született CH. Riverhill Rare Gold 5 különböző kantól 29 kölyöknek adott életet, ebből 27 érte meg a felnőttkort, amiből 4 champion lett. Két cím nélküli fia Riverhill Rolling Home (szül: 1959-ban) és Riverhill Ranger több mint 50 championt és CC győztest nemzett.

CH. Riverhill Rare Gold

Egy kiemelkedő juhászkutya CH. Dilhorne Norseman off Melvaig 300 birkára vigyázott. Õ volt az 1955-ös Crufts fajta győztese és ugyanebben az évben az Angol Sheltie Klub Champion versenyének BIS győztese.

CH Jefsfire Freelancer

Az unokája CH. Riverhill Raye 1960-ban ismét elérte ezt a címet, és még egy kutya CH. Riverhill Richman is 1969-ben. 1963-ban született Strikin Midnight of Shelert - Rolling Home fia -, a fajta történetének legkiemelkedőbb tricolor tenyészkanjaként tartják számon. 1966-ban született a ’70-es évek egyik legsikeresebb tenyészkanja CH. Jefsfire Freelancer kétszeresen is Rare Gold leszármazottja volt.

Egy kimagasló blue-merle szuka, akit frau Beckers Németországba vitt 75-ben, ICH. Lux. B. D. VDH. CH. World CH. Greensands Go-Ahead született 1974. 01. 03 27 kölyköt ellett, melyből 20 blue-merle volt. Társa World CH. Kyleburn Quo Vadis tricolor kan, aki 1973. 05. 21.-én született jelentős hatással volt a német Sheltie tenyésztésre.

Az európai Sheltie tenyésztésre napjainkban is a Németországba importált angol kanok vannak jelentőséggel. Az 1985. 05. 01.-én született ICH. Lux. Ö. D. VDH. CH. Sandwick Boomerang tricolor kan majd minden ma élő Sheltie törzskönyvében szerepel. Viszont azt is tudni kellene róla, hogy félheréjű utódai is voltak.

ICH. Lux. Ö. D. VDH. CH. Sandwick Boomerang

Az 1990. 06. 15. született ICH. D. VDH. Lux. CH. Midnight Caller at Ceirrhig tricolor kan viszont méretben örökített szórtságot.
1993. 03. 27.-én született ICH. D. VDH. CH. Abuela Happy As Larry tricolor kan. Larry-t nem használták olyan intenzitással, mint Midnight Caller-t, de azért jelentős fedező kan lett belőle is.
Napjaink Sheltie-i az angol tenyésztők áldozatos munkájának köszönhetik fennmaradásukat. Nagyon nagy átalakuláson ment keresztül a kiskutya, akit az angol tengerészek kezdtek behozni az anyaországba. Sok elpusztult közülük, akkor még nem létezett parvo, szopornyica, és egyéb védőoltás sem. Az angol tenyésztők formálták ilyenné a Sheltiet ahogy ma, szeretjük őket. A sok tengerész nem gondolta volna, akik a rokonoknak vagy a barátoknak vásárolták a kiskutyákat, hogy ez a fajta majd ennyi barátot szerez magának szerte a világban.
Az utóbbi években még jobban nőtt a népszerűsége a Sheltienek Angliában, és szerte a világon. Nagyon jól alkalmazkodott a trópusi hőséghez, és az északi kemény, hideg télhez is. Az intelligencia és a népszerűségi listákon magasan vezet sok országban. Szépsége, könnyű kezelhetősége, kedves aranyos természete, jó temperamentuma miatt nyer újabb és újabb barátokat magának. Gondolták volna a szegény parasztok, hogy szegény ember kutyája milyen népszerűségre fog szert tenni a világon. A kicsi kutya, aki Shetland kopár szeles barátságtalan, zord világából származik.