A hosszúszõrû collie kialakulása

A shepherd dog valamennyi angol, ausztrál és újzélandi juhászkutya őse. Az angol juhászkutyák, közé tartozik a Hosszú és Rövid szőrű Collie, a Bobtail (Old English Sheepdog), a Border Collie és a Bearded Collie. A Sheltie kialakulásában a Collie vett részt, de ez nem kötődik szorosan Angliához.

Angliába a rómaiak, esetleg a vikingek vihettek be néhány kutyát, ezt ma már nem tudjuk, mivel írásos adatok nem maradtak fenn. A Collie a „szegény ember” kutyája volt, aki írni, olvasni nem tudott, és tenyészeti feljegyzést sem szándékozott hagyni a jövő számára. A vadászkutyákról már a középkorban jelentek meg könyvek, a nép kutyájáról csak festményekre, találgatásokra és leletekre vagyunk utalva. A Collie a kis ember kutyája, nélkülözhetetlen kollégája volt.

A Skót felföldön birkatenyésztéssel foglalkoztak, a ritkán lakott területen a birkákat szabadon engedték tél végén, és csak ősszel gyűjtötték össze őket, hogy megnyírják, levágják, vagy eladják. A begyűjtésnél a juhászkutya elengedhetetlen segítség volt, 20 ember munkáját tudta egyedül elvégezni. Az elkóborolt családokat felkutatta, és a gazdához hajtotta. Mivel a sziget mentes volt a nagytestű ragadozóktól ezért a juhászkutyának nem kellett erősnek és harapósnak lennie, csak gyorsnak, mozgékonynak és tanulékonynak. Az év többi részében az udvart őrizték, tisztántartották a gazdaságot az egerektől, patkányoktól. A baromfit is őrizte, így kereste meg az ételmaradékot.

A XII. XIII. században Anglia iparosodásával a gyapjúipar is fejlődésnek indult és így a juhászkutyákra is nagyobb szükség lett. Mivel a nyájak hajtóikkal és az őket terelő kutyákkal az egész területet bejárták, így Angliában és Skóciában különböző, de mégis hasonló típusok alakultak ki. Mindegyikre jellemző volt a közepes termet, az edzett test, a szél és vízhatlan szőrzet, valamint a vaskitartás és igénytelenség. Könyörtelen szelekcióval olyan kutyát tenyésztettek ki, amelyik a gazda szemrebbenésére is reagál, szükség esetén egyedül is képes dolgozni, úgy hogy semmi nem terelheti el a figyelmét. A XVIII. XIX. Században olyan kutyák alakultak ki, amelyek a mai angol pásztorkutyákra hasonlítanak. Az ekkori Colliera a vastag sűrű szőrzet, a mellkason sörénnyel (a nedves és állandó szél ellen), valamivel alacsonyabb lábú, részben előrebicsakló, részben lógó füllel, hosszú enyhén fölfelé ívelő farokkal, vékony, agárhoz hasonlatos fejjel.

A Collie nevével kapcsolatban sok elmélet született: T. Gray 1887-ben a kelta „cu-luth” szóra vezeti vissza. A „cu” kutyát jelent, a „luth” pedig kitartót. Egy juhászkutyára igaz is lehet a kitartó kutya elnevezés. Mr. Daziel 1891-ben a „collar” vagyis gallér szóra gondolt, utalva a dús nyakfodorra. Egy másik elmélet szerint, a kutyák a nevüket az általuk terelt birkáktól kapták, a fekete fejű, fekete lábú „colley” birkáktól. Rödiger nyelvészprofesszor szerint a Collie neve kelta eredetű és a kelta nyelvben sok olyan szó van, amelyik fiatal kutyára vonatkozik „culian”, „cuilen” stb. (Bretonul: „colen”) ezek a görög „kylla” szóra vezethetők vissza, ami fiatal állatot, kölyökkutyát jelent. Más feltételezések szerint az akkori színére utal, ami a fekete „col” szín volt és ezért hívták őket „coally dog” vagyis szenes kutyának. De az is lehet, hogy a származási helyére, a skót felföldre „collis” utalnak ezzel.

Az eleinte még ellenőrizetlen tenyésztésben milyen fajtákkal keresztezték, azt nem tudjuk. Állítólag a vékony koponyáját a barzojtól (orosz agár) kapta, és ennek köszönheti gyorsaságát is.

A színe eredetileg Black, Black and White és Black and tan volt, az orosz agárnak köszönheti a fehér jegyeket és a vörös szint. A blue-merle valószínűleg génmutációval alakult ki az alapszínekből. Ma már a Black, Black and White és a Black and tan kiveszett a fajtából. Viszont a Collie más fajták végső kialakulásához járult hozzá, például a gordon szetteréhez. Gróf Gordon vadászkutyái ezek színe akkoriban fekete vagy fekete fehér volt, nem találták meg a keresett madarakat (fürjet), viszont a közelben legeltető pásztor Collie szukája, aki mellesleg Black and tan színű volt, könnyedén felkutatta őket. A gróf megvette ezt a szukát és következetesen gordon szetterrel fedeztette, a kölyköket pedig megint gordon szetterrel. A Collie szuka színe pedig annyira lenyűgözte, hogy ezt a színt tenyésztette tovább.

I. Erzsébet királynő háziorvosa, Dr. John Caius 1570-ben megjelent könyvében említést tesz egy közepes nagyságú juhászkutyáról Canis pastoralisról, de ekkor még nem beszélhetünk kialakult fajtákról, csak a hasonló feladat következtében hasonló küllemű kutyáról.

A Collieról egyébként számtalan legenda kering. Az egyik ilyen történet Yarrowról a birka tolvajról született. 1772-ben, egy Skót faluban nap, mint nap eltünedeztek a birkák. Nem tudták kideríteni, hogy hová lettek, míg egy nap egy anyajuh haza nem tért egy hét mérföldre lakó paraszt billogjával a szarván. A paraszt - Murdison - birtokán 186 ellopott birkát találtak. Murdison eleinte tagadott, azt mondta, hogy a birkák maguktól mentek hozzá, de ezt nem hitték el, mivel egy birka sem kóborol 10 mérföldre el az otthonától. Végül bevallotta, hogy kutyája, Yarrow lopta el a birkákat, természetesen az õ parancsára. A kutyának szét kellett kergetnie a nyájat, a kiválasztott juhot leválasztani és hazaterelni. Később már magától tette ezt és annyira belejött, hogy nem az országúton, hanem rejtett ösvényen terelte haza a zsákmányt. Az ügyirat szerint Yarrowot és gazdáját is felakasztották.

A XIX. Században a fajta modern tenyésztésének kezdeteiről már több adatunk van.

A királyi levéltárban több dokumentum is található az udvar kutyáiról. 1844-ben egy Bruce nevű kutyát, felföldi juhászkutyaként említenek, a királynő Sunmore grófnőjétől kapta.

Az első kiállítást Angliában, 1859-ben rendezték, de ezen még nem szerepeltek juhászkutyák.

1860-ban már külön osztályuk volt a juhász és pásztorkutyáknak. Öt induló volt. Az első helyen egy nőstény végzett, akit „tiszta fajtájú skót szuka” megjelöléssel állítottak ki. A különleges külső Anglia kutyatartó elitjének a figyelmét is felkeltette, bár eddig csak a vadászkutyák érdekelték őket. 1860-ban a birminghami állatvásáron a szarvasmarhák és birkák mellett árult skót juhászok már nemes és tenyésztési láztól égő gazdákra találtak.

Szintén 1860-ban Viktória királynő is vett néhány skót juhászt a windsori kastélyába. A királynő személyesen látta munka közben ezeket a kutyákat a balmorali kastélyánál és el volt bűvölve a kutyák képességeitől. Egyik elegáns fehér kutyáját Scuire-t minden gyerek ismerte, még levelezőlapot is nyomtattak a képével.

1862-ben, Birminghamben már 28 Colliet tartottak számon.

1871-ben állították ki először, Old Cockie-t. Ellenfele Old Mac volt egy Black and tan kutya, aki győzött is de a közönségnek Old Cockie jobban tetszett. Az uralkodó szín a Collienál a fekete és a fekete-fehér volt.

1872-ben Old Cockie álnéven szerepelt - Cockie Boy - és így azonnal győzni kezdett, a tenyésztés fontos meghatározójává vált. Ezen a kiállításon már 24 Collie szerepelt.

 

1876-ban már háromszínű és „sable-whites” Colliekat is lehetett látni. Ezeket ún. zobel collieknak hívták.

A bozontos gyapjút felváltotta a szép, finom, fényes, ápolt hosszú szőr. A rendetlen füleket hozzáigazították a fejhez, így előrebicsaklott. Hosszú kecses lábak védték a dús sörényt a földön való húzástól. A nyakat dús szőrzet védte. A Collieból, a szegény ember kutyájából, a nemesi udvarok kutyája lett.

1877-ben külön osztályba sorolták a hosszú és rövidszőrű fajtákat.

1889-ben jelent meg az első könyv, amit a Collieról kiadtak. Ez a The Collie ebben szerepel az első standard és színmeghatározás, mely azt mondja, hogy a szín lényegtelen. A század vége előtt elérte a Collie népszerűségének az első csúcsát.

Semmiféle karantén rendelet nem tudta megakadályozni, hogy a kutyákat az öreg kontinensen is kiállítsák, ezért még a századforduló előtt meghódította Európát.
 

1882-ben alapította meg Southport kennelét Mr. Magson. 1885-ben pedig az Ormskirk kennel alapult meg Mr. Stretch tulajdonában. õk az első jelentős tenyésztők.

1884-ben született meg az első merle champion kan CH. Blue Ruin õ a szép merle szín alapítója.

1888-ban elnyerte a kennel klub kiállításán a fajta győztesnek járó „Collie Club Throphy”-t. Két évvel később eladták Amerikába, ahol a merle szín alapítója lett.

VII. Eduard uralkodása alatt több merlét adtak el az USA-ba, mint a többi színt együttvéve, köztük több vemhes szukát is. Sok merlét exportáltak Európába, sőt Oroszországba is.

1890. környékén, II. Nyikolaj orosz cár 400 Colliet vett Angliából, és az orosz-japán háborúban egy részüket hírvivő és mentőkutyaként használták. Másik részüket viszont tenyésztésbe vették, ezeket Szentpéterváron tartották, innen indult ki az orosz Collie tenyésztés.

1893-ban a Seedley kennel alapult meg Mr. Lord irányításával.

1899-ben, Helsinkiben (akkoriban Oroszországban) már voltak Collie kiállítva.

1907-ben megalakult a Rough Blue Merle Collie Klub. Mr. C. White tenyésztette a legideálisabb merle színű és jegyekkel rendelkező Colliet. Mr. H. E. Packwood volt a leginkább merlére specializálódott tenyésztő. Az õ kenneléből került ki az első USA. CH. kan Porchester Blue Sol. 1911-ben nyert CC-t a Ladies Kennel Association kiállításán, sok jobb sablét vert.

1913-ban Mr. Stanfield megalapította a Laund kennelt, melyet halála után lánya Ada Bishop vitt tovább.
 

Az első világháború után a merle színű állomány-hanyatlásnak indult, csak pl. Rev. T. Salter (Mount Shannon kennel) és Miss. Daisy tartotta a frontot.
 

1938. decemberében Eric Knight megírta a történetét a Saturday Evening Post című újságba „Lassie hazatér” címmel. Ezzel elindult a Collie láz, természetesen a kutya rovására.

1939-ben született az oroszok gyöngyszeme Daycot egy dark-sable kan, aki aknakereső kutya volt, több ezer aknát talált meg, és így Szentpétervár híres épületeit mentette meg a felrobbanástól. Daycot még a háború után is sokáig jó egészségnek örvendett.

1943-ban színházi bemutató „Lassie hazatér” címmel, Elizabeth Taylornak ez hozta meg a világsikert. A kutyát Pal-nak hívták és kan kutya volt, hatalmas tudással. Halála után egy fia és egy lánya vette át a főszerepet.

1945-ben volt a Lassie fia című film premierje. 1946. Lassie című vígjáték sorozat indul a rádióban, mely egészen 1949-ig tart.

Illetve ugyanebben az évben a Courage of Lassie című film bemutatója.
 

1948. és 51 között minden évben új Lassie filmet mutatnak be a mozikban.

50-es évek meghatározója a Ladypark kennel. 1954-60 között az oroszok szarvas tenyésztésbe fogtak a Bajkál tó mellett, a vad állatok terelésére csak a Collie vált be.
 

A 60-as évek második felétől jelenik meg a Rokeby kennel, mely a 70-es évek meghatározója lett. Tenyésztésben és kiállítási legendában is egyedülálló.

A legszebb kölykök egyébként az Arrester és Chips kombinációjú almokból születtek.

A Collie használhatósága igen sokrétű. Nemcsak eredeti szakmájában képes dolgozni, hanem más dolgokra is megtanítható. Nevezetesen vakvezető kutya, mentő kutya, terápiás kutya, őrző-védő kutya, rendőrkutya, mozgássérülteket segítő kutya, az agility pályán is megállja a helyét. Ezt az igen sokoldalúságát nem hagyják figyelmen kívül, ma már számos európai országban hasznosítják.