A Collie (Skót juhász) és a Shetland Sheepdog (Sheltie) színgenetikája nagyrészt megegyezik, így tárgyalásuk együtt folytatható.
(A sheltie színgenetikája nagy részben megegyezik a Collie-éval, így sok helyen mutatok rá.)


A színek történelmi áttekintése

A Collieról szóló elsõ könyv 1881-ben jelent meg, melyben a szín meghatározása még úgy szólt, hogy bármely szín megengedett. A legtöbbszõr elõforduló színek pedig a következõk voltak (itt még nem lehet a mai színekkel megegyezõ elnevezéseket mondani, hanem csak általánosságban használták ezeket.):

- Fekete és fehér (Black and White) több-kevesebb vörössel tûzve
- Fekete-fehér (Black and White), vörös nélkül
- Vörös-fehér (Sable and White)
- Vöröses homokszín (Sable)
- Összes sable-merle
- Kékesszürke-fehérrel (Cheviot).

Illetve megjegyzik, hogy a Black and White a színösszetétel több-kevesebb vörössel és nem a Black and Tan. A merle szín valószínûleg génmutációként jelentkezett a fajtában, az alapszínbõl a Black and White-ból. De ezt a színt éppen ezen okból kifolyólag nem is szerették. 1870-es években karolta fel Mr. Arkwighlet a merle Colliet, vagy ahogy akkor nevezték foltos vagy Cheviot Colliet, mivel ezt a színt a kipusztulás fenyegette. Mr. Arkwighlet fontos tanulmányt is készített a merle párosításokról. 1888-ban említik a fehér Colliet, méghozzá Õfelsége a királynõ és a Wales-i herceg elfogadott ajándékba egy fehér Colliet. A fehér Colliet a pásztorok nem szerették, mert nehéz volt megkülönböztetni a birkáktól, és a birkák a kutyák után futottak. 1891-ben a vörösek szerelmesei elhanyagolták a Black and Tan-eket, illetve néhány teljesen fekete Colliet is kiállítottak. Ezekbõl a színváltozatokból ma már csak a
fekete-fehér vörössel, azaz a tricolor,
a sable-fehér azaz a gold-sable,
a Cheviot azaz a blue-merle,
a sable-merle
és a fehér létezik.
Kihalt a fekete, a Black and White, a Black and Tan és a vöröses homokszín. A sable-merle és a fehér Európában nem elismert színváltozat és nem tenyészthetõ. A 80-as években a kutya genetikájával kapcsolatos kutatások igen eredményesek voltak, fõként a Collie esetében értek el jelentõs sikereket. Genetikai felépítését tekintve a Collienak a következõ színváltozatai különböztethetõk meg:
Sable, tricolor, blue-merle, sable-merle
és ezek fehér faktorú változatai, fehér.
Ezen kívül a különbözõ okok miatt nem tenyészthetõ, vagy tenyésztendõ fehér-merle, szürke, recesszív szürke, sable arcú tricolor és az albínó.
A Sheltienél ezen kívül még elõfordul a fekete és a merle vörös nélkül.
A szõr pigmentálását számos gén kombinációja határozza meg. Kromoszómáin legalább 9 olyan hely van, amely összefüggésben van az egyed szõrszínével.


A színt meghatározó gének

"A" gén: befolyásolja a sötét és világos pigment relatív mennyiségét és eloszlását a szõrszálban és a szõrtakaróban. Az önálló aguti színeknél a szõrszálak nem teljes hosszúságukban agyszínûek, rajtuk sávozottság látható. Általában a szõrszálak végei sötétek, alsó részeik világosabb színûek, a két sáv között átmeneti színek láthatók. A szõrszálak felsõ, sötét pigmentáltságának hossza és színe is változó lehet. Dominancia sorrendben a következõk tartoznak ide:
"As" - a sötét pigmentáció az egész testfelületet beborítja.
"Ay" - sable vagy cobolyszín az egész testfelületen.
"A" - vad, vagy aranynyúl szín.
"asa" - fekete nyeregmintás.
"at" - a test felülete nagyrészt fekete, cserszínû foltokkal.
"a" - recesszív fekete. De lehet, hogy ez az As, ami a Sheltienél recesszíven viselkedik
A Collieban csak az "Ay" és az "at", Sheltieben ezeken kívül az "a" is elõfordul. A heterogén génkombinációk csak próbapárosítás útján különböztethetõk meg a homogéntõl.

"B" gén: fekete és csokoládébarna, az orrtükör színét is befolyásolja. Ide két gén tartozik, a "B", mely a fekete megjelenését határozza meg, és a recesszív "bb" csokoládébarna színt produkál, barna orral. Collieban és Sheltieben csak a "BB" fordul elõ.

"C" gén: a színek világosításában vesz részt. A következõ allélok tartoznak ide:
"C" - megengedi a teljes mélységû pigmentációt.
"chd" - sárgás bõrszín és fehér vagy majdnem fehér szõrszín.
"chl" - nem engedi a sárga színt érvényesülni, az állatok szeme kékes árnyalatot mutat.
"c" - albínó.
Collienál és a Sheltienél csak a "CC" fordul elõ.

"D" gén: színhígító gén. A "D" intenzív szõrszínt produkál. A "dd" felelõs a "máltai szürke" színért. A szõrszálak teljes hosszúságukban egyszínûek. A feketét egyszínû szürkére a sablét beige színûre hígítja. A merlétõl abban különbözik, hogy nem hagy foltokat, és a szem és orr színét is világosítja. A Collienál és a Sheltienél a "DD" lenne kívánatos.

"E" gén: a fekete pigmentációért felelõs. A sárga és a fekete pigment szõrbeli eloszlását szabályozza. Az "E" a sabléknál a fekete árnyaltságot okozza. Az Ebr mutatja a tigriscsíkozottságot, de ez sem a Collieban, sem a Sheltieben nem fordul elõ. Az "ee" világos arany vagy krémszínt eredményez. A sable egyedeknél a fejen lévõ arcmaszk nem látszik. A Sheltienél még mindig elõfordul az "Ee" de ritka. Collienál csak az "EE" kombináció létezik és ez a kívánatos a Sheltienél is.

"G" gén: fokozatos õszülést idéz elõ. A "G" egyedek születéskor feketék, de idõvel kivilágosodnak. A heterogén egyedek is õszülnek, csak a folyamat lassabban alakul ki, és sötétebb színûek lesznek, mint a homozigóták. A "gg"-nél az elõrehaladott õszülés nem következik be. A Collie és a Sheltie a "gg" allélpárt hordozza.

"L" gén: a szõrhosszt határozza meg. A rövid szõr "L" domináns a hosszúval szemben "l". A hosszú szõrszálak igen változatos megjelenését és módosulásait emellett kisebb géncsoportok és környezeti hatások is jelentõsen befolyásolhatják. A Collie hosszú és rövidszõrû változata miatt itt igen jelentõs. Bár a két fajta már külön kezelendõ, de még mindig fordulnak elõ "Ll" genotípusú rövidszõrû Colliek. Sheltienél csak az "ll" fordul elõ.

"M" gén: a merle színért felelõs. Ez a gén szemidomináns, tehát nem teljesen domináns az öröklésmenete. Az "MM" egyedek majdnem fehérek, több-kevesebb színes folttal. Ezek az egyedek lehetnek süketek és/vagy vakok, egyik, vagy mindkét oldalra, de ez nem öröklõdik. A szemük többnyire kék színû, és kisebb méretû, esetenként fejletlen, vagy teljesen hiányzik. Az "Mm" kékesszürke-ezüstös alapon márványozott fekete pettyek helyezkednek el véletlenszerûen. A fehér szín nem mutat teljes áttörést, így jelenhetnek meg a kékes alapon a fekete foltok. Vörös alapon is látható a sötét pettyezettség, a fejen és a fülön kékes szõrszálat fedezhetõk fel. A "mm" az alapszínt adja. A Collie és a Sheltie fajtában meghatározó gén, de az "MM" nem kívánatos.

"S" gén: a fehér jegyek, elosztását befolyásolja. Tulajdonképpen színhiányt eredményez. Az egyes allélek genetikai viszonya nem teljesen tisztázott.
"S" - teljesen egyszínû egyedek hordozzák.
"si" - úgynevezett ír foltosság. A jegyek a szügyre, nyakra gallér formájában, a lábvégekre, farokra és a fejre korlátozódnak.
"sp" - Piebalt folt. határozott fehér foltok.
"sw" - A szõr 5-10%-a színezet, a többi fehér. A szem és orrtükör sötét.
A Collieban és a Sheltieben "sp" és "si" fordul elõ. Ez határozza meg a fehér Collie és Sheltie színét és a fehér faktoros kutyákat. Az egyes gének között lehetnek átmenetek is, így alakulhat ki az, hogy egy Sheltie combig fehér, vagy egy Collie oldalán húzódik fel egy fehér folt, illetve a pofán fehér a kutya.

"T" gén: pettyezettséget befolyásolja. A "T" a fehér részeken színes pettyeket eredményez. Kölcsönhatásban van a fehér foltosság génjeivel. A "tt" a pettyek hiányoznak. A Collienál csak a "tt" fordul elõ, a Sheltienél még mindig akad "Tt" egyes vonalakban, de a Sheltienél is a "tt" a kívánatos. (Zöldág, 1996, 1998)


A Collienál és a Sheltienél a következõ genotípusú kutyák fordulnak elõ fenotípusos csoportosításban

Sable fenotípusok:
1. "AyAyBBCCDDEEggmmsisitt", "AyAyBBCCDDEEggmmspsitt"
Ez a domináns sable bármilyen színváltozattal fedeztetve csak sable, sable-merle, és sable fejû fehéret hozhat.

2. "AyatBBCCDDEEggmmsisitt", "AyatBBCCDDEEggmmspsitt", AyaBBCCDDEEggmmsisitt, AyaBBCCDDEEggmmspsitt
Árnyékolt, vagy mahagóni sable. Az arcmaszkja jól kivehetõ, a szõrszálak végei jellemzõen sötét színûek. A kor elõrehaladtával a kutya egyre árnyékoltabb lesz.


Tricolor fenotípusok:
"atatBBCCDDEEggmmsisitt", "atatBBCCDDEEggmmspsitt", "ataBBCCDDEEggmmsisitt", "ataBBCCDDEEggmmspsitt"
Döntõen fekete színû egyedek, fehér és cserszín jegyekkel. A cserszín foltok intenzitása az alapszínt befolyásoló génektõl függetlenül öröklõdik.


Blue-merle fenotípusok:
"atatBBCCDDEEggMmsisitt", "atatBBCCDDEEggMmspsitt", "ataBBCCDDEEggMmsisitt", "ataBBCCDDEEggMmspsitt"
Az alapszín a szürkétõl az ezüstös kékig változhat, rajta fekete foltok, véletlenszerû elrendezésben, márványozott rajzolat, fehér és cserszínû jegyekkel.


Sable-merle fenotípusok:
1. "AyAyBBCCDDEEggMmsisitt", "AyAyBBCCDDEEggMmspsitt",
Domináns sable színû, de genetikailag hordozza a merle gént, a szemek lehetnek kékek. Kölyökkorban még kivehetõ rajtuk a fekete rajzolat, de felnõtt korban már csak a szem színe adhat támpontot a megkülönböztetésre, esetleg a fülvégeken található kékes szõrszálak.

2. AyatBBCCDDEEggMmsisitt, AyatBBCCDDEEggMmspsitt, AyaBBCCDDEEggMmsisitt, AyaBBCCDDEEggMmspsitt
Sötétebb árnyalatú és felnõtt korban is kivehetõ a merle foltosság, különösen a pofarészen, a fülek szélein, a farkon gyakran látható kékes beütés és a szemek itt is lehetnek kékek. Mivel a merle gén világos alapon tudja hatását kifejteni, ezért ezeknél az egyedeknél a jelenség vizuálisan nem kellõen körülhatárolható.


Fehér fenotípusok:
1. AyAyBBCCDDEEggmmspsptt, AyatBBCCDDEEggmmspsptt, AyaBBCCDDEEggmmspsptt
Fehér, sable fejjel, a sable szín árnyékolt, vagy tiszta.
2. atatBBCCDDEEggmmspsptt, ataBBCCDDEEggmmspsptt
Fehér, tricolor fejjel, a pofán cserszín foltokkal.

3. atatBBCCDDEEggMmspsptt, ataBBCCDDEEggMmspsptt
Fehér, blue-merle fejjel, a pofán cserszín foltokkal, NEM azonos a fehér-merlével.

4. AyAyBBCCDDEEggMmspsptt, AyatBBCCDDEEggMmspsptt, AyaBBCCDDEEggMmspsptt
Fehér, sable-merle fejjel, a sable szín lehet árnyékolt, vagy tiszta, a merle foltozottság nehezen kivehetõ, a szemek lehetnek kékek. Ezek az egyedek 90-99%-ban fehér színûek, fejükön a genotípusnak megfelelõ színezet látható, esetenként a test más részein is egy-két folt található. Ez a változat teljesen egészséges, a többivel egyenértékû. Az Angol standard nem ismeri el, de Amerikában tenyésztik és az egyik legkedveltebb színváltozat, ára is ennek megfelelõ.

Fehér-merle fenotípusok:
1. atatBBCCDDEEggMMsisitt, atatBBCCDDEEggMMspsitt, atatBBCCDDEEggMMspsptt, ataBBCCDDEEggMMsisitt ataBBCCDDEEggMMspsitt, ataBBCCDDEEggMMspsptt
2. AyAyBBCCDDEEggMMsisitt, AyAyBBCCDDEEggMMspsitt, AyAyBBCCDDEEggMMspsptt
3. AyatBBCCDDEEggMMsisitt, AyatBBCCDDEEggMMspsitt, AyatBBCCDDEEggMMspsptt, AyaBBCCDDEEggMMsisitt AyaBBCCDDEEggMMspsitt, AyaBBCCDDEEggMMspsptt
Csak két merle szülõtõl születhetnek. A fejen és a testen elõfordulhatnak kékes, cserszín rajzolatok. A hallás és a látás teljes, vagy részleges károsodása is elõadódhat. Ez születéskor még nem határozható meg. De elõfordulhatnak egészséges egyedek is. Ezt a színt még az amerikai standard sem fogadja el. Ezeket továbbtenyésztve csak merle utódok születhetnek: fehér-merle, blue-merle, sable-merle, fehér bi-blue. Utódaik rendkívül szép és jól színezettek. Hazánkban nem sokan párosítanak merlét merlével, mivel a blue-merle nem terjedt igazán el nálunk, de külföldön sokan kísérleteznek vele és néhány csúcsörökítõ kan is ilyen párosításból született.


Kétszínû fenotípusok:
aaBBCCDDEEggmmsisitt, aaBBCCDDEEggMmsisitt, aaBBCCDDEEggMMsisitt aaBBCCDDEEggMMspsitt, aaBBCCDDEEggmmspsitt, aaBBCCDDEEggMmspsitt, aaBBCCDDEEggMMspsptt, aaBBCCDDEEggmmspsptt, aaBBCCDDEEggMmspsptt,
Csak a Sheltienél elõforduló színváltozat. A cserszínû rajzolat teljesen hiányzik ezekrõl az egyedekrõl, így fekete-fehér (bi-black), merle-fehér (bi-blue) és fehér bi-blue változatokról beszélhetünk.

A kutya genotípusában meghatározott színe, a környezeti hatásokra kisebb-nagyobb mértékben módosulhat. Befolyásoló környezeti tényezõ, pl. a nap fakító hatása, mely a szõrzeten rozsdavörös elszínezõdést okozhat. Endokrin változásnak tekintjük azt a jelenséget, amikor az egyed pajzsmirigy zavara a fekete pigmentációt vöröses árnyalatúvá változtatja. Biokémiai okok, sõt táplálási rendellenesség is befolyásolhatja az egyed szõrszínét, miként egyes élõsködõk megjelenése, vagy bizonyos anyagok túladagolása is hatással lehet a szõrtakaró színére. Pl. a karotinnak a gold-sable kutyáknál színmélyítõ hatása van, míg a blue-merlénél és a tricolornál vöröses árnyaltságot okoz, ami viszont hiba.