A Collie (Skót juhász) és a Shetland Sheepdog (Sheltie) színgenetikája nagyrészt megegyezik, így tárgyalásuk együtt folytatható.


A színek történelmi áttekintése

A Collieról szóló első könyv 1881-ben jelent meg, melyben a szín meghatározása még úgy szólt, hogy bármely szín megengedett. A legtöbbször előforduló színek pedig a következők voltak (itt még nem lehet a mai színekkel megegyező elnevezéseket mondani, hanem csak általánosságban használták ezeket.):

- Fekete és fehér (Black and White) több-kevesebb vörössel tűzve
- Fekete-fehér (Black and White), vörös nélkül
- Vörös-fehér (Sable and White)
- Vöröses homokszín (Sable)
- Összes sable-merle
- Kékesszürke-fehérrel (Cheviot).

Illetve megjegyzik, hogy a Black and White a színösszetétel több-kevesebb vörössel és nem a Black and Tan. A merle szín valószínűleg génmutációként jelentkezett a fajtában, az alapszínből a Black and White-ból. De ezt a színt éppen ezen okból kifolyólag nem is szerették. 1870-es években karolta fel Mr. Arkwighlet a merle Colliet, vagy ahogy akkor nevezték foltos vagy Cheviot Colliet, mivel ezt a színt a kipusztulás fenyegette. Mr. Arkwighlet fontos tanulmányt is készített a merle párosításokról. 1888-ban említik a fehér Colliet, méghozzá Őfelsége a királynő és a Wales-i herceg elfogadott ajándékba egy fehér Colliet. A fehér Colliet a pásztorok nem szerették, mert nehéz volt megkülönböztetni a birkáktól, és a birkák a kutyák után futottak. 1891-ben a vörösek szerelmesei elhanyagolták a Black and Tan-eket, illetve néhány teljesen fekete Colliet is kiállítottak. Ezekből a színváltozatokból ma már csak a
fekete-fehér vörössel, azaz a tricolor,
a sable-fehér azaz a gold-sable,
a Cheviot azaz a blue-merle,
a sable-merle
és a fehér létezik.
Kihalt a fekete, a Black and White, a Black and Tan és a vöröses homokszín. A sable-merle és a fehér Európában nem elismert színváltozat és nem tenyészthető sok országban. A 80-as években a kutya genetikájával kapcsolatos kutatások igen eredményesek voltak, főként a Collie esetében értek el jelentős sikereket. Genetikai felépítését tekintve a Collienak a következő színváltozatai különböztethetők meg:
Sable, tricolor, blue-merle, sable-merle
és ezek fehér faktorú változatai, fehér.
Ezen kívül a különböző okok miatt nem tenyészthető, vagy tenyésztendő fehér-merle, szürke, recesszív szürke, sable arcú tricolor és az albínó.
A szőr pigmentálását számos gén kombinációja határozza meg. Kromoszómáin legalább 9 olyan hely van, amely összefüggésben van az egyed szőrszínével.


A színt meghatározó gének

"A" gén: befolyásolja a sötét és világos pigment relatív mennyiségét és eloszlását a szõrszálban és a szõrtakaróban. Az önálló aguti színeknél a szõrszálak nem teljes hosszúságukban agyszínûek, rajtuk sávozottság látható. Általában a szõrszálak végei sötétek, alsó részeik világosabb színûek, a két sáv között átmeneti színek láthatók. A szõrszálak felsõ, sötét pigmentáltságának hossza és színe is változó lehet. Dominancia sorrendben a következõk tartoznak ide a Collienál:
"Ay" - sable vagy cobolyszín az egész testfelületen.
"at" - a test felülete nagyrészt fekete, cserszínû foltokkal.
 A heterogén génkombinációk csak próbapárosítás útján különböztethetõk meg a homogéntõl.

"B" gén: fekete és csokoládébarna, az orrtükör színét is befolyásolja. Ide két gén tartozik, a "B", mely a fekete megjelenését határozza meg, és a recesszív "bb" csokoládébarna színt produkál, barna orral.
Collieban csak a "BB" fordul elõ.

"C" gén: a színek világosításában vesz részt. A következõ allélok tartoznak ide:
"C" - megengedi a teljes mélységû pigmentációt.
"chd" - sárgás bõrszín és fehér vagy majdnem fehér szõrszín.
"chl" - nem engedi a sárga színt érvényesülni, az állatok szeme kékes árnyalatot mutat.
"c" - albínó.
Collienál csak a "CC" fordul elõ.

"D" gén: színhígító gén. A "D" intenzív szõrszínt produkál. A "dd" felelõs a "máltai szürke" színért. A szõrszálak teljes hosszúságukban egyszínûek. A feketét egyszínû szürkére a sablét beige színûre hígítja. A merlétõl abban különbözik, hogy nem hagy foltokat, és a szem és orr színét is világosítja.
A Collienál a "DD" lenne kívánatos.

"E" gén: a fekete pigmentációért felelõs. A sárga és a fekete pigment szõrbeli eloszlását szabályozza. Az "E" a sabléknál a fekete árnyaltságot okozza. Az Ebr mutatja a tigriscsíkozottságot, de ez sem a Collieban, sem a Sheltieben nem fordul elõ. Az "ee" világos arany vagy krémszínt eredményez. A sable egyedeknél a fejen lévõ arcmaszk nem látszik. A Sheltienél még mindig elõfordul az "Ee" de ritka.
Collienál csak az "EE" kombináció létezik.

"G" gén: fokozatos õszülést idéz elõ. A "G" egyedek születéskor feketék, de idõvel kivilágosodnak. A heterogén egyedek is õszülnek, csak a folyamat lassabban alakul ki, és sötétebb színûek lesznek, mint a homozigóták. A "gg"-nél az elõrehaladott õszülés nem következik be.
A Collie a "gg" allélpárt hordozza.

"L" gén: a szõrhosszt határozza meg. A rövid szõr "L" domináns a hosszúval szemben "l". A hosszú szõrszálak igen változatos megjelenését és módosulásait emellett kisebb géncsoportok és környezeti hatások is jelentõsen befolyásolhatják. A Collie hosszú és rövidszõrû változata miatt itt igen jelentõs. Bár a két fajta már külön kezelendõ, de még mindig fordulnak elõ "Ll" genotípusú rövidszõrû Colliek.

"M" gén: a merle színért felelõs. Ez a gén szemidomináns, tehát nem teljesen domináns az öröklésmenete. Az "MM" egyedek majdnem fehérek, több-kevesebb színes folttal. Ezek az egyedek lehetnek süketek és/vagy vakok, egyik, vagy mindkét oldalra, de ez nem öröklõdik. A szemük többnyire kék színû, és kisebb méretû, esetenként fejletlen, vagy teljesen hiányzik. Az "Mm" kékesszürke-ezüstös alapon márványozott fekete pettyek helyezkednek el véletlenszerûen. A fehér szín nem mutat teljes áttörést, így jelenhetnek meg a kékes alapon a fekete foltok. Vörös alapon is látható a sötét pettyezettség, a fejen és a fülön kékes szõrszálat fedezhetõk fel. A "mm" az alapszínt adja. A Collie fajtában meghatározó gén, de az "MM" nem kívánatos.

"S" gén: a fehér jegyek, elosztását befolyásolja. Tulajdonképpen színhiányt eredményez. Az egyes allélek genetikai viszonya nem teljesen tisztázott.
"S" - teljesen egyszínû egyedek hordozzák.
"si" - úgynevezett ír foltosság. A jegyek a szügyre, nyakra gallér formájában, a lábvégekre, farokra és a fejre korlátozódnak.
"sp" - Piebalt folt. határozott fehér foltok.
"sw" - A szõr 5-10%-a színezet, a többi fehér. A szem és orrtükör sötét.
A Collieban az "sp" és "si" fordul elõ. Ez határozza meg a fehér Collie színét és a fehér faktoros kutyákat.
Az egyes gének között lehetnek átmenetek is, így alakulhat ki az, hogy egy Collie oldalán húzódik fel egy fehér folt, illetve a pofán fehér a kutya.

"T" gén: pettyezettséget befolyásolja. A "T" a fehér részeken színes pettyeket eredményez. Kölcsönhatásban van a fehér foltosság génjeivel. A "tt" a pettyek hiányoznak.
A Collienál csak a "tt" fordul elõ. (Zöldág, 1996, 1998)


A Collienál a következõ genotípusú kutyák fordulnak elõ fenotípusos csoportosításban

Sable fenotípusok:
1. "AyAyBBCCDDEEggmmsisitt", "AyAyBBCCDDEEggmmspsitt"
Ez a domináns sable bármilyen színváltozattal fedeztetve csak sable, sable-merle, és sable fejû fehéret hozhat.

2. "AyatBBCCDDEEggmmsisitt", "AyatBBCCDDEEggmmspsitt"
Árnyékolt, vagy mahagóni sable. Az arcmaszkja jól kivehetõ, a szõrszálak végei jellemzõen sötét színûek. A kor elõrehaladtával a kutya egyre árnyékoltabb lesz.


Tricolor fenotípusok:
"atatBBCCDDEEggmmsisitt", "atatBBCCDDEEggmmspsitt"
Döntõen fekete színû egyedek, fehér és cserszín jegyekkel. A cserszín foltok intenzitása az alapszínt befolyásoló génektõl függetlenül öröklõdik.


Blue-merle fenotípusok:
"atatBBCCDDEEggMmsisitt", "atatBBCCDDEEggMmspsitt"
Az alapszín a szürkétõl az ezüstös kékig változhat, rajta fekete foltok, véletlenszerû elrendezésben, márványozott rajzolat, fehér és cserszínû jegyekkel.


Sable-merle fenotípusok:
1. "AyAyBBCCDDEEggMmsisitt", "AyAyBBCCDDEEggMmspsitt"
Domináns sable színû, de genetikailag hordozza a merle gént, a szemek lehetnek kékek. Kölyökkorban még kivehetõ rajtuk a fekete rajzolat, de felnõtt korban már csak a szem színe adhat támpontot a megkülönböztetésre, esetleg a fülvégeken található kékes szõrszálak.

2. "AyatBBCCDDEEggMmsisitt", "AyatBBCCDDEEggMmspsitt"
Sötétebb árnyalatú és felnõtt korban is kivehetõ a merle foltosság, különösen a pofarészen, a fülek szélein, a farkon gyakran látható kékes beütés és a szemek itt is lehetnek kékek. Mivel a merle gén világos alapon tudja hatását kifejteni, ezért ezeknél az egyedeknél a jelenség vizuálisan nem kellõen körülhatárolható.


Fehér fenotípusok:
1. "AyAyBBCCDDEEggmmspsptt", "AyatBBCCDDEEggmmspsptt"
Fehér, sable fejjel, a sable szín árnyékolt, vagy tiszta.
2. "atatBBCCDDEEggmmspsptt"
Fehér, tricolor fejjel, a pofán cserszín foltokkal.

3. "atatBBCCDDEEggMmspsptt"
Fehér, blue-merle fejjel, a pofán cserszín foltokkal, NEM azonos a fehér-merlével.

4. "AyAyBBCCDDEEggMmspsptt", "AyatBBCCDDEEggMmspsptt"
Fehér, sable-merle fejjel, a sable szín lehet árnyékolt, vagy tiszta, a merle foltozottság nehezen kivehetõ, a szemek lehetnek kékek. Ezek az egyedek 90-99%-ban fehér színûek, fejükön a genotípusnak megfelelõ színezet látható, esetenként a test más részein is egy-két folt található. Ez a változat teljesen egészséges, a többivel egyenértékû. Az Angol standard nem ismeri el, de Amerikában tenyésztik és az egyik legkedveltebb színváltozat, ára is ennek megfelelõ.

Fehér-merle fenotípusok:
1. "atatBBCCDDEEggMMsisitt2, "atatBBCCDDEEggMMspsitt", "atatBBCCDDEEggMMspsptt"
2. "AyAyBBCCDDEEggMMsisitt", "AyAyBBCCDDEEggMMspsitt", "AyAyBBCCDDEEggMMspsptt"
3. "AyatBBCCDDEEggMMsisitt", "AyatBBCCDDEEggMMspsitt", "AyatBBCCDDEEggMMspsptt"
Csak két merle szülõtõl születhetnek. A fejen és a testen elõfordulhatnak kékes, cserszín rajzolatok. A hallás és a látás teljes, vagy részleges károsodása is elõadódhat. Ez születéskor még nem határozható meg. De elõfordulhatnak egészséges egyedek is. Ezt a színt még az amerikai standard sem fogadja el. Ezeket továbbtenyésztve csak merle utódok születhetnek: fehér-merle, blue-merle, sable-merle, fehér bi-blue. Utódaik rendkívül szép és jól színezettek. Hazánkban nem sokan párosítanak merlét merlével, mivel a blue-merle nem terjedt igazán el nálunk, de külföldön sokan kísérleteznek vele és néhány csúcsörökítõ kan is ilyen párosításból született.

 

A kutya genotípusában meghatározott színe, a környezeti hatásokra kisebb-nagyobb mértékben módosulhat. Befolyásoló környezeti tényező, pl. a nap fakító hatása, mely a szőrzeten rozsdavörös elszíneződést okozhat. Endokrin változásnak tekintjük azt a jelenséget, amikor az egyed pajzsmirigy zavara a fekete pigmentációt vöröses árnyalatúvá változtatja. Biokémiai okok, sőt táplálási rendellenesség is befolyásolhatja az egyed szőrszínét, miként egyes élõsködők megjelenése, vagy bizonyos anyagok túladagolása is hatással lehet a szőrtakaró színére. Pl. a karotinnak a gold-sable kutyáknál színmélyítő hatása van, míg a blue-merlénél és a tricolornál vöröses árnyaltságot okoz, ami viszont hiba.